Annyira tudtam, nem lesz nekem időm minden nap bloggert játszani. 🙂 Elég hosszú idő telt el az előző óta. 🙂 Sok minden történt azóta. Élem a mindennapokat. Ahogy hozza a sors. ezt kell most elfogadnom, de szeretem ezeket a mindennapokat. Kicsit kuszák a gondolataim, sok minden jár a fejemben. 🙂 Itt voltak a fiúk május elején. Legalább volt egy kis pezsgés. És persze összevisszaság. Olyankor kész káosz minden. Hova menjünk, mit csináljunk. Próbálunk élményeket szerezni nekik. Az egyik jönne velünk, a másik nem. Menjünk a városba, de a másik nem akar, besztrájkol, behisztizik. A nagy csak számítógépezne, a kicsik egyik focizna, a másik városba menne. Én meg csak kapkodom a fejem. Aztán nagy nehezen elindulunk, persze a maguk kis flegma hányaveti módján először mindent lefitymálnak, de aztán mégis nagyon élvezik. 😀 Mondjuk tegnap kibuktam. Kiderült, a legnagyobb csinált az apjának egy szép kis 7000 ft-os telefonszámlát. Az a hülye internetes játék, az… 2 sms, valami gyémántranghoz, persze sunyiba, azt hitte a kis buta, nem jövünk rá. Rájöttünk. Kérdés, mi legyen vele legközelebb. Az apja nem akarja ejnyebejnyézni, mert akkor szerinte többet nem akar majd jönni. De szó nélkül azért mégsem lehet hagyni. Főleg, hogy katolikus iskolába jár, és mégis megcsinál ilyen kis sunyi dolgokat. Engem csak az bánt az egészben, hogy nem kevés idő és pénz az, amit rájuk költök mikor itt vannak, -persze anyuka szerint nekem ez kötelességem-amit gyakorlatilag a másik 2 gyerekemtől veszek el. Anyuka meg továbbra is felszedi a nem kevés gyerektartást,és eszébe nem jut, hogy abból a sokból gyakorlatilag a kislányunk részét is feléli. Na mindegy. Remélem nemsokára rendeződik a dolog. Pár nap, és jön a tárgyalás. Kíváncsi leszek. Áh, valahogy nem vagyok teljesen ide hangolódva. 🙂 Törpilla alszik, elnyomta szerintem az idő. Kis drágaságom. Olyan édes, ahogy nyiladozik az értelme, és napról napra ügyesebb. Mint az anyja! 😀 De persze minden más vonatkozásban tiszta apja. Na jó! Azért az ügyességében is van az apjából. Nagy törpillám suliban. Ő is olyan kis ügyes! Gyönyörűen olvas. A tanító néni nem győzi dícsérni, ahhoz képest hogy még csak elsős, úgy olvas mint egy negyedikes. És a memóriája!! Kétszer elolvas egy verset, harmadszorra elmondja! Csak őt még annyit kell noszogatni! reggelente: kelj már fel, öltözz már, reggelizz meg-még mindig pizsamában vagy? Mindjárt elkésünk. Mire jön: de anyaaaaaaaaa! Még ki kell hegyezni a ceruzáimat! Persze azokat, amiket nem is használ. 😛 De anyaaaaaaaaaaaa! Ez a nadrág meleg, ez vékony, ez szúr, harisnya nem kell, szoknyát nem veszek fel, stb….. addig, míg lassan a hajam is kitépem. Persze azért 8 előtt pár perccel beesünk a suliba. Szóval most nehéz kicsit vele. Lustaság. De imádom! 🙂 Aztán itt vannak a többi intézni valók. A lány tárgyalásához, a gyt tárgyalásához. Nekem is meg kéne csináltatnom az új személyimet, stb…. De nem most. Ma fagyhalál van. Szakad az eső. 2 esernyőnek kapútó. Vehetek újakat. 😛 Mert ennek a hüe szélnek is úgy kell fújni, hogy csak na.Áh nem is idegesítem magam rajta. A mai napom ilyen kis tedd ide, tedd oda. Úgyhogy megyek is, teddieteddodázni. .)